Impreza WRX STI Type 320

SUBARU IMPREZA WRX STI TYPE 320

Sokkból nem árt a jó            

Gyanús, ha egy autónak túlságosan sok neve van. A hozzánk érkezett Subaru Imprezán pedig nem csak WRX, de STi jelzés is volt.

Egyenletes tempóban szinte
kulturált az STi. Ha gyorsítani
kell, jön a zaj és az ájulás

Szeretnél egy autót, amelyiknek a szélvédõjén muslicaként kenõdnek el holmi BMW M5-ök, a vezetõülésébõl fityiszt mutathatsz az Aston Martin DB7 Vantage bõrdíványán pöffeszkedõ Roger Moore utánzatnak, de még az elõtted álló Ferrari 456 vagy 911-es Porsche is akadályoz elstartoláskor? Zavaró tényezõ, hogy teljesíthetetlen vágyaid mellé van két gyermeked, viszont nincs kidobálni való ötvenmilliód a malacperselyben? Akkor csókold szájon, pontosabban hûtõmaszkon az autósvilág egyik legmorgósabb békáját, a Subaru Impreza WRX STi Type 320-at, és minden óhajod teljesül! Hiszen már a WRX alapkivitel, a maga turbóval nyomott, töltõlevegõhûtött 218 lóerejével, boxerdübörgésével, összkerékhajtásával, viszkós központi diffizárjával is a megtestesült eufória – ilyen autóban az átlagember az elsõ ötszáz méteren a félelemtõl, az autórajongó viszont az adrenalin gyors áramlásától kap szívrohamot.

Két henger jobbra, kettõ balra,fölöttük a töltõlevegõ-hûtõ

Tegyél a WRX-hez még egy jelzõt, az STi-t, és megkapod a 265 lóerõs, töltõlevegõ-hûtõjét spricnivel locsoló, hátsó diffizáras, hatfokozatú váltós, megerõsített és tovább keményített futómûves, vetítõlencsés fényszórós, hátsó szárnyas, zajos kipufogós, mattkróm váltókulisszás, momo-kormányos, mellesleg 238 km/h végsebességû, nulláról százra 5,5 másodperc alatt gyorsuló, felépítésben a gyári versenykocsikkal erõteljes rokonságot mutató Imprezát. Ám ezzel az STi-vel még kemény ellenfelek az általad sárba tiporni óhajtott sportkocsik – egy rossz kapcsolás és oda a diadal. Ne teketóriázz hát, kaparj össze még hatszázezer forintot a WRX STi Type 320-ra! Mielõtt átvennéd, idegeid megóvása érdekében vásárolj be nagyobb adag nyugtatót, a közegek meggyõzése céljából tegyél néhány tízezrest a kardánboxba, és kesztyûs kézzel közelítsd meg a fenevadat.

Momo-kormány, krómozott elem a hatfokozatú váltó
körül, STi-hímzés az extrém oldaltartású
raliüléseken – belül ennyi
a plusz a WRX-hez képest

Ennél már chipcserével támogatott 320 lóerõrõl regél az importõr, ám a különlegességét csak fehér oldalsó villogók és szlovák ízlésvilágra valló, rózsaszín „Type 320” Letraset matricák jelzik. Talán jobb is, ha csak a tulajdonos tudja, mire képes az autó, hiszen az STi-féle boxerhang itt már nem mormogás, hanem moraj, a levegõbelépõk szemmel láthatóan egyetlen falásra képesek elnyelni a forgalom lassúbb szereplõit, az alukerekek ritka küllõin át jól megszemlélhetõ, elöl négy-, hátul kétdugattyús, hûtött féktárcsák pedig mintha egyenesen a Concorde-ról érkeztek volna. A multimédiás effektus állandó csatára piszkálja a közlekedés többi résztvevõjét – közülük sokan csak hallani szeretnék, amint a boxer egy jóízût öblöget, de néhányan nem átallnak versenyre kelni a turbósított békával.

Gombnyomás a mûszerfalonés a spriccel a víz az intercoolerre

Ha csak sima STi-rõl lenne szó, üsse kavics, egy-egy jobb formában levõ Delta HF Integrale vagy Maserati Biturbo esetleg tartaná a Subaru tempóját – egy darabig. Ám az a remek kis rózsaszín matrica sokat jelent, így lóerõ-vonalon eltájolt vetélytársaid rövid úton lebõgnek. Ennél a verziónál a végsebességet eleve 250-re korlátozták, különben a kocsi egy óvatlan pillanatban egyszer csak leszaladna a térképrõl. Különösen edzett nyakra, vagy éppen üres, könnyû fejre lesz szükséged ahhoz, hogy izomláz nélkül megússzad a motor bõ 400 newtonméteres nyomatékát és 4,6 másodperces gyorsulását százig. Gázfék-gáz-fék – a Clio Sporttal ellentétben zene nélkül is „Gerappa” a hatás. Rugózásra ne számíts, a sportfutómû a talaj egyenetlenségeit szorzógépen át juttatja ülepedhez, a zajcsillapítás marginális, a kuplungoláshoz és a kormány tekeréséhez, kiváltképp mély nyomvályús úton való egyenesben tartásához pedig nem árt a konditermes múlt.

Nem dísz a szárny és a 4WD
sem marketingeszköz.
Az Impreza tapadása
szinte felfoghatatlanul jó

Felejtsd el a szelíd autók nyomatékgörbéjét: 2500-ig semmi, 2800-ig csiklandozás, majd az elõtted levõ útszakasz úgy az öledbe esik, mintha túl gyorsan rántottad volna ki a fiókot a szekrénybõl. Ekkorra a HF Integralék és Maserati Biturbók rég lemaradnak, csak a keményebb sportkocsik tartják a tempót – talán. Kanyarba érve azonban a Subaru kiereszti tapadókorongjait és Ferrari legyen a talpán, amelyik ilyenkor megfogja. Lényegében ebbõl áll az STi-s élete: kínlódás a városi forgalomban, utána õrült szaggatás a tájban. Egyszerre idegesítõ és euforisztikus – hogy hátulra tényleg befér a pereputty és a cókmók, már teljesen mellékes. Sokkal fontosabb, hogy az országutak királya 14,5 milkóért, azaz alig fél, nyamvadt Porsche 911 áráért a tiéd lehet.

CSIKÓS ZSOLT